1982-ben születtem Budapesten, alig egy évesen kerültem csecsemőotthonba a 11. kerületbe, onnan a 18. kerületi egykori “Szabadság-” a későbbi Gyöngyvirág utcai gyermekotthonba, majd (nem hivatásos) nevelőszülőkhöz akik – miután megszületett saját gyermekük – visszaadtak ugyanebbe a gyermekotthonba, innen végül 1996-ban – egy Magyarországon élő amerikai kiropraktor orvos – Dr. Jack Conway – fogadott örökbe. Ez az orvos 13 éves korom óta szexuálisan zaklatott, később pedig testileg és lelkileg is folyamatosan bántalmazott. Nem fordultam senkihez, nem kértem segítséget senkitől. Kihez fordultam volna? Kijöttem a gyermekotthonból egy új ismeretlen világba, ahol senkit nem ismertem. Az örökbefogadás után senki le sem szarja mi van a gyerekkel. Nincs utógondozás, nincs ellenőrzés.
Hogyan tudott egyedülálló amerikai állampolgárként Magyarországon gyereket örökbe fogadni? Érkezésem előtt is próbálkozott, más fiúkat örökbe fogadni. Volt akiről nem mondtak le, így nem is tudta őket magához venni. Később viszont újabb és újabb fiúk kerültek Jack Conway mellé. Őket már viszont Észtországból hozta. Aminek a három fiú esetében kettőnél ez lett a vége:
Erre most lehetne azt mondani, hogy már meghalt és amúgy is letöltötte a büntetését korábban. És különben is, miért csak most számolok be minderről? Aki nem járt hasonló cipőben, annak hiába is magyaráznám. Félelem, bűntudat, szégyen. Ezek mind együttesen és külön-külön is megakadályoztak abban, hogy erről beszéljek.
De ettől még az érintettek – a videóban is említett gyerekek – még nyomorúságosabb életet élnek azóta is. Egyikük gyámság alatt van és 27.000 forintból él egy intézményben. Nem örülhetnek ők sem, és a társadalom sem, hiszen a gyermekvédelem illetve a kormány továbbra sem oldotta meg az áldozatok segítését, a gyerekek valódi védelmét a pedofiloktól akár intézményen belül akár intézményen kívül.
Jack Conway mindösszesen 3 évet ült, kétrendbeli folytatólagosan, a nevelése alatt álló kiskorú gyermekek sérelmére elkövetett – szemérem elleni erőszak bűntette miatt. Szabadulása után újra és újra megpróbálta ugyanezen gyermekeket magához venni! Sőt már korábbi örökbefogadási kísérleteiből ismert fiúkat hívott meg magához a házába. Nem számított, hogy pl. az egyik ráadásul kerekesszékes fiú, a másik meg enyhén fogyatékos. Nyilván nem csak nekem tűnik fel, hogy mindig csak fiúkat akart örökbe fogadni és nyilvánvalóan mindig kellett neki az utánpótlás, miután pl. én is kirepültem az úgymond “családi fészekből”.
Mivel lehetne javítani a helyzeten?
- szigorúbb törvények és büntetési tételek: minimum 10 év börtön, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül
- Soha ne kerülhessen az elítélt újra gyerekekkel kapcsolatba – főleg azokkal ne akikkel kapcsolatban elítélték
- a gyerekeket valódi szakemberek segítsék tájékozódni a szexualitással, intimitással kapcsolatban hogy felismerjék a szexuális ragadózókat
- legyen lehetőségük valódi segítséget kérni – és legyen erre egy valódi őszinte és bizalmas apparátus
MI EZ?
Az orokbefogadva.hu oldalain, saját, személyes élettörténetemet mutatom be, helyenként a birtokomban levő eredeti dokumentumokból idézve. Ezen dokumentumok egy részét 18 éves koromban, 2000-ben kaptam kézhez. Számomra, még mindig nem teljes a dokumentumok köre, mert nincs meg 5 évnyi anyag arról az időszakról amikor nevelőszülőknél éltem és visszavittek a gyermekotthonba, illetve az örökbefogadásom körülményeit lefedő iratanyagból is csak az örökbefogadási határozat van nálam.
A blognak és írásaimnak nem célja mások hibáztatása és nem célja önmagam sajnálata. Nem az én történetem a legrosszabb vagy legszörnyűbb a világon, de helyenként nagyon sötét, komor és megrázó. Elég sok trauma ért életem során. Ezért is szeretném kiírni magamból és azért is írom le, mert mások számára is tanulságos lehet az amiken és ahogyan keresztül mentem. Legyen az állami gondoskodásban levő gyermek, aktív vagy leendő nevelőszülő, örökbefogadó szülő, örökbefogadott gyerek vagy felnőtt. De hasznos lehet a gyermekvédelem illetve a törvényalkotók számára is, mert úgy gondolom sok hiányosság van még 2022-ben is ebben a témakörben. (2024 Magyarországán is, ahol Novák Katalin Köztársasági Elnök és Varga Judit akkori igazságügyi miniszter kegyelmet adhatott egy pedofil bűnözőt segítő gyermekotthon igazgatóhelyettesének). Mindennek olyan olvasata is van, hogy 1996 óta – kormányokon és pártokon átívelő – probléma ez, azaz a pedofília illetve a gyerekek sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak és emellett a velük szemben elkövetett erőszakos bűncselekmények.
Az elején persze 1996-ban nagyon örültem annak, hogy végre kikerülök a gyermekotthonból. Ki ne örült volna állami gondozottként. A gyámhivatal, a GYIVI (Gyermek- és ifjúságvédő Intézet) mind úgy látta, hogy mivel már amúgy is “idősnek” számítok 13 évesen, nem lesz másik esélyem családban nevelkedni, ezért jóváhagyták John Anthony Conway amerikai állampolgár örökbefogadási kérelmét. Előtte persze többször jött a gyermekotthonba látogatni, ismerkedni. Később aztán már egész napokra elvitt, ide-oda bolhapiacokra vagy éppen kirándulni. Aztán már egész hétvégékre is. Nem tudom, hogyan éreztem magam, csak egy volt biztos, ki akarok jutni a zaciból. Nem volt sok gondom az ott léttel, leszámítva egy-két csávót akik kicsiken élték ki agressziójukat és frusztrációjukat mindenféle fizikai bántalmazás és basztatás formájában. No meg persze, mindig mindenemet ellopták és sosem volt meg a felelőse. Mivel én nevelőszülőktől kerültem vissza, nagyon sok mindenem volt amit vihettem magammal az intézetbe, bicikli, két kazettás rádiósmagnó(!) stb. Nyilván a jól ismert irigység volt a motivációjuk.
Visszatérve Jackre és látogatásaira. Ugye eleve tolmáccsal jött mindig az elején. Nagyon nehezen kommunikált nélküle magyarul. Eleve csak 1993-ban jött – tudomásom szerint – Magyarországra.
